Ari-Nagy Barbara dramaturg pedig pontosan érzi, érti ennek a finom egyvelegnek a határait és játékszabályait, minden figurán érezhető, hogy éppen mi lenne a célja, éppen mi a

Jókai Mórnak a Baradlay családról szóló, párhuzamos szálakon futó, az 1848-49-es eseményeket feldolgozó regényéből gyakorlatilag minden fontosabb cselekményrészletet

A rendező által tervezett tér is azt sejteti, hogy nem egy békebeli általános szerelmi sztorit fogunk látni. A díszlet földrengés sújtotta tájat idéz, a kis fogadó

A kezdő kép vákuumként szippant Morfov ijesztően sötét erdejébe, az ember érzéseit grammra lekettőzve. Semmilyen pozitív gondolat nem férhet meg egy olyan jelenetben, amelyben

Legújabb bemutatójuk helyszíne, a Trafó táncpróbaterme a maga tükörfalú tornaszoba jellegével szintén a legkevésbé sem színházszerű tér, ellenben közvetlenségre és

És most minden kedves olvasó álljon meg egy pillanatra, és gondoljon az első alkalomra, amikor úgy istenigazából berúgott...

.
.
.

Aki megállta, hogy tényleg csak egy

Apa és Anya némi verbális, majd non-verbális agresszív csörte után keveredik be egy vendégház egyik szobájába. Minden mondatukból átsüt a töménytelen mennyiségű

Ami talán még ennél is nagyobb problémát okoz, hogy igazából nem is akar vele semmit kezdeni. Az előadás nagyvonalú figyelmetlenséggel komolyan és szó szerint veszi a leírt

Egy nő próbál visszaemlékezni, mi történt azon a napon, amikor a férje lement a tengerhez, és utána soha többé nem került elő. Nincs neve a szerepeknek, nem tudjuk, kik ők,

Prométheusz a jövőbe lát, pontosan tudta, hogy titán testvérei, bármily erősek is, izomból nem fogják tudni legyűrni az Olümposzra törő Zeuszt, ezért mellé állt, majd