A legerőteljesebb és legkonkrétabb hatást a legapróbb részletekig kidolgozott, feje tetejére állított, romos, poros, lelakott és elnyűtt kastélybelső látványa váltja ki

Két éve Andrei Şerban Bukarestből érkező Lear rendezése (kritikánk itt) a városi sportcsarnokban kapott helyet – ennek objektív oka volt: a grandiózus díszlet –, ahol

Ehhez néhányan kaptak fehér maszkot, néhányan nem (hogy miért pont Orgon és Tartuffe nem, arra színpadi utalás nem érkezik), de mindenki korhűnek ható ruhában van, és

A _Central Park West_ egy igazi XX. századi szerelmikálvária-bohózat a felsőkategóriás élettel megáldottak világából. Egy már jó ideje boldogtalan házasságban tengődő

A marosvásárhelyi társulatnak láthatóan nem az volt az eredeti szándéka, hogy a szervezés dolgát megkönnyítse a középiskolák felé, hanem valóban akartak valamit mondani a

A Finito Tasnádi István verses színműve, hommage à Molière, egy Blondin Gáspár nevű munkanélküli – szakképzettségét tekintve hentes – haláláról szól, helyesebben

Valószínűleg Jozefin kisasszony cukrászdája sem ragyog ennél fényesebben a pesti vendéglátás csillagos egén, de konkurencia híján azért ez is megteszi. Ez a cukrászda

Jó, László Miklós ezen az alapötleten is csavart egyet, hiszen nála Asztalos úr és Balázs kisasszony látva utálják, és csak látatlanban szeretik egymást. És ehhez a

Már az indítás az abszurdba hajlítja az előadást: a hetvenes években, egy strandon készült fotók elevenednek meg. Bozsik azonban nem másolja a képeket, hanem újrafogalmazza

Ahhoz azonban, hogy a helyzetkomikumok működni tudjanak, legalább alapszinten érdemes lett volna átgereblyézni az eredeti szöveget, és ha már nem fér el a miskolci