A címben említett albérlő ugyanis tényleg az asztal alatt lakik, valahol Franciaországban, egy igen szemrevaló, fiatal, egyedülálló nőnél, és serényen készíti feltűnően

Két megoldás kínálkozik az évad utolsó bemutatójára vonatkozóan: lemenni kutyába (recept: bombabiztos zenés vígjáték, tévékomédia színháznak álcázva, sikamlós

Három nő egyszer csak elhatározza: nincs tovább! Az egyetlen megoldás a válás! (Igazából csak kettő dönt így, de a taximegállóban meggyőzhetőnek mutatkozik a harmadik is.)

Florence Foster Jankis gazdag volt. Nagyon gazdag. Apja bankár volt, és nagy vagyont örökölt. Olyan nagyot, hogy ott és annyit énekelhetett, amennyit csak akart. Olyan gazdag, hogy

A nagyjából fél órás prológus nem a színpadon, hanem az előtérben játszódik, ami egyrészt egy bő húsz perces várakozás után kezdődik, másrészt nem sikerül a nézőket

A nézőtér felől érkező színészek még a lehúzott vasfüggöny előtt felvázolják a két darabbeli, lecsúszott színész színpadi figuráját, akik most bebocsáttatást,

Nem, nem társadalmi drámát láttunk, amelynek utolsó másodpercében pillanatfelvétel készül egy állapotról, nem is súlyos tragédiát, amely a lesújtó vég egy kockáját

Döntés nélkül ugyanis minden egyes tartalmi regiszter vadul elkezdi keresni egymással a közös nevezőt, ez pedig olyan mennyiségű kompromisszumhoz vezet, ami aztán végül a

Csiszár Imre rendezése ugyanis megelégszik azzal, hogy színpadilag pozicionálja színészeit, és egy egyszerű sémát ráhúz valamennyire. A játék a rendező által tervezett

A hiperrealista és az abszurd nehezen kapcsolható össze, de nem könnyű más fogalmakat találni egy olyan előadásra, ami egy teljesen hétköznapi, össznépi erkölcsi