Színésznők olyan nőkről, akiknek nem (vagy alig) adatott meg az ismertség, az elismertség, hanem mindvégig a háttérben, néha elnyomva kellett elviselniük a férfiak

Pedig a felcsapás frappáns. Gállfi László, alias Carl Åkerblom kikukucskál a függöny mögül, és elkezd hozzánk zavartan beszélni valamit, és érezzük, hogy ott a függöny

A vidámság kérdését hagyjuk a végére, kezdjük az időutazással. Amennyiben Gáliczki László díszlete közepén ágaskodó, elnyújtott, csillogó vörös papírból készített

Jelenet az előadásból
A művészet mibenlétéről számtalan monográfia, elemzés, vitacikk, filozófiai fejtegetés és természetesen művészeti alkotás született, a Katona

Máté Gábor rendező és az egri társulat két éve viszi színre a megyei napilap egyik hétfői írásából készült egyszeri és megismételhetetlen előadását. Mostanra kissé

„… aztán csak nézel, és érzed, ahogy a torkodat szorítja, és még mindig beszél... anyja utálta, a férje - Lajos - megcsalta, amikor idegklinikán volt, a gyerekeket is

Történet helyett sokkal inkább a röhejesen ragaszkodó, akaró, érzelmi zsákutcákba és túltöltődésekbe belefutó emberek nem túl higgadt, sőt, kifejezetten agresszív

Kezdve a díszleten (Fodor Viola), amelyek a fal mögötti tartalmat mutatják, és a jelmezen (Remete Kriszta), amelyen a varrás kívül van. Vagy a felütésen: a beérkező három

Telihay Péter biztosra ment, hiszen egyszer már Szolnokon megrendezte A Karamazov testvérek Richard Crane készítette színpadi adaptációját, aki jó érzékkel emeli ki a négy

Ha valami nagyon hiányzik Kovács Kristóf darabjából (ami stílusában, szituációiban, abszurd humorában néhol a megszólalásig hasonlít Tasnádi István műveire – szigorúan