Mikor egyre szemérmetlenebbül dörgölődzünk a tőlünk keletre eső autoriter államokhoz, nem árt néha emlékeztetni rá, milyen rendszerek felé is nyitunk. Csodálkoznék, ha ez

Valahogy úgy van a The Chronic Life esetén, mint a tornász világbajnokság talajtorna döntőjének közvetítésénél. Ha elég sokáig nézzük a magától értetődő

„ Egy rakás groteszk alak, társadalmunk abszurditásai előtt döbbenten tágra nyílt szemekkel kel életre előttünk a minimális díszletben: egy a világra és annak

A trilógia befejező része Ibsen jól ismert Nóra című drámáját dolgozza fel. Az eredetileg nyolc, a gyerekekkel együtt tizenegy szereplős darabot itt négy főszereplőre

Míg az első részben egy végletesen steril díszlettel találkoztunk, a második rész első felvonásában egy hihetetlenül részletesen berendezett színpadi térrel

A Faust két része meglehetősen elüt egymástól. Míg az első rész egy nagyjából hagyományos történetet beszél el a tudóskodásba belefásuló és vénségére végre élni

A k2 Színház Dürenmatt történelmietlennek nevezett abszurd krimijét dolgozta fel Bakfitty címen, sokoldalúan, frissen és energikusan. Az előadás fele bohóckodás, de a

Egy közegben elvtársaznak és koncentrációs táboroznak egyszerre – a megelevenedő képek a huszadik századi történelem bugyrainak asszociációi lennének? Kísérlet egy

Alexander Morfov rendező jelen értelmezésében ilyen Shakespeare utolsó műve, A vihar : egy megcsinált látszat, egy tündérmese, amit néhány reménytelen, szigetre vetett

Schnitzler darabja egy kórház életének bemutatásán keresztül országos méretű küzdelmet akar ábrázolni úgy, hogy a külső eseményekről csak beszámolók révén