A másik: maga a darab. Nem tudom, hol vagyok tulajdonképpen. Elvileg gyermek- és ifjúsági színházként működtetné a főváros a Magyar Színházat, bár ilyen irányú

Persze azért az jó lenne, ha annyira mégsem lennénk távol a mától. Meg ha az előadás sem csak félig-meddig lenne összhangban a térrel. Mert az '50-es évekbeli bőrönddel

A Maladype társulat előadása a százharminc, alulvilágított térben és rossz akusztikában eltöltött perc után egyszer csak jelzi, hogy az a Macbeth , amely egészen eddig valami

Meg attól is, hogy a Lucie Málková rendező által biztosított keret tulajdonképpen egy nagyvonalúan átgondolatlan jelzés, kicsit sarkosabban fogalmazva blöff: a szereplők minden

Ez lenne dióhéjban Michel Tremblay darabjának története, és ez végül is számtalan színházi lehetőséget biztosít a társulat számára, hogy állítson valamit rólunk. A

Leginkább azért, mert fogorvosunk (Julien) és annak asszisztense (Stéphanie) olyan megmagyarázhatatlanul találnak egymásra, mintha az augusztusi felhőkből egyszer csak hóvihar

Ebből az NND-ből hiányzik minden póz és sallang: fiatal színészek fogalmazzák meg Katona József drámáján keresztül, hogy mit gondolnak ma arról, ami körülvesz bennünket.

Érdekes jelenség ez. Bármikor betehetjük a dvd-t a lejátszóba, már amelyik napon nem ismétli a televízió a filmet, mégis elmegyünk a színházba, és megnézzük a

Poénból egyébként nem csak a darab végére jut, közben is pukkannak, robbannak szép számmal, és ha van is szórás a minőségben, nagyobbrészt frissek, szellemesek. A

A Napsugár fiúk az ilyesfajta ambivalens összenőttség minősített esetéről szól, hiszen itt két komikusról van szó, akik közel fél évszázadon keresztül együtt léptek