Szóval George – akiről annyit tudunk, hogy író, semmi egyebet – döntött, ugrott és éppen valahol a tizedik és a huszadik emelet között járhat. Közben be-bepillant egy-egy
Szóval George – akiről annyit tudunk, hogy író, semmi egyebet – döntött, ugrott és éppen valahol a tizedik és a huszadik emelet között járhat. Közben be-bepillant egy-egy
Hogy az előző részekből semmi lényeges ne merüljön a feledés homályába, arról a Fekete Ernő által felmondott összefoglaló gondoskodik, olyan szemtelen és szenvtelen
Az Átrium Film-Színházban bemutatott rövidke, mindössze 45 perces produkcióban ritka és talán kissé furcsa előadást láthat a kíváncsi néző. A mozgásszínház izgalmas
Sven Delbanc az álarcosbál előtti pár órát írja meg, magát a merényletet már nem, csak a merénylet biztos tudatában oda készülődő király számvetését, kétségeit,
Kezdve onnan, hogy Ibsen darabja már-már tandrámai szikárságúra lett húzva, végletekig kihegyezve a történetet a testvérpár háborújára. A Stockmann fivéreknek nincs
Főszereplőnk – ne szépítsük – idült alkoholista, aki effektíve egy hallal társalog a sokadik pohárka bor után és közben. A magát értelmiséginek tekintő, műveltségét
Ettől Benjamin nem lesz népszerű, de ez csak a kezdet – viszont sorstársra talál benne a kirekesztett Georg, akinek az egyik lába rövidebb, mint a másik –, az mindenesetre
Az alapszituáció egy teljesen hétköznapi meghallgatás, amiben a színház vezetői elé vonulnak azok a színművészet irányában határozottan ambicionált illetők, akik úgy
Aki már látott valaha Woody Allen-filmet, pontosan tudja, hogyan érdemes elképzelni egy, a nagyvárosi magányba belefordult, fáradhatatlanul önreflexív, kényszeresen verbális és